(korábban Neocaridina heteropoda. Bár kutatás igazolja, hogy a korábbi elnevezés téves, egyes kereskedésekben még előfordulhat, hogy így találkozunk vele.).
Az akvaristák körében a legrégebb óta ismert és tartott törpegarnéla. Tartása és szaporodása talán még a többi davidi variánshoz képest is könnyebb. Ebből a változatból tenyésztették ki a teltebb színű red sakurát. A Red cherry garnélák között is nagyon eltérő egyedeket találunk. A tenyésztők a fakóbb variánsokat low grade red cherry, míg az élénkebb egyedeket high grade red cherry-nek nevezik. Ez az osztályozás egyébként a sakurák között is megvan.
A Red cherry-k lábai áttetszőek és általában a testükön is megfigyelhetők ilyen részek. Ha közelről vizsgáljuk őket vagy egy komolyabb makro objektívvel fotózzuk őket, inkább sűrű piros szemcséket fogunk felfedezni. A hím példányok kevésbé pirosak, mint a nőstény egyedek.
Ezt a variánst erősebb színezet jellemzi és már nem beszélhetünk a red cherry-nél említett áttetsző, szemcsés felületrő. Azonban fakóbb egyedekkel itt is találkozhatunk. A „vízválasztónak” ezt az áttetsző részt lehet megnevezni. Mind a hímek, mind pedig a nőstények pirosak. A red sakurát nevezik red fire garnélának is. Speciális változata amikor az élénk piros garnéla hátán egy világosabb, enyhén irizáló csík fut végig.
Ez egy viszonylag új megnevezés. Ezek a garnélák tényleg a legszebb vörös árnyaltban pompáznak, mely egész testükön megfigyelhető, beleértve a lábaikat is. Az erős, telt szín miatt a petéket is nehéz felfedezni a nőstény állatok hasán. A rendszertani vizsgálatok, érdekes módon nem a red sakurából, hanem a chocholate sakurából származtatják.
A rili variánsok a „piros vonalon” is megfigyelhetők. Egyszerű őket beazonosítani. A fejük és a farkuk, valamint általában a lábuk piros, míg a test középső része áttetsző. A szebb példányokon ezek a határok szinte teljesen szabályosak, mintha egy ecsettel festették volna meg a garnélát. A piros árnyalat itt is a fakó téglaszíntől a telt vörösig terjed. A mintázatuk persze nagyon eltérő lehet példányonként. Közös vonás – ami minden rili variánsra igaz, hogy – viszonylag nagy felületen áttetsző, „színtelen” a garnéla.
(A képen jól megfigyelhetők a garnéla hasán a peték.)
Némileg meglepő lehet, hogy a blue rili – neve alapján – miért került a vörös csoport után? Ha azonban ránézünk a megjelenésére, egyértelművé válik. A blue rilik fej és farok része (élénk) vörös, míg a köztes törzsrész halványkék / jégkék. Mindenképpen érdekes színkombináció.
A blue rilinek létezik egy olyan variánsa, ahol a piros szín teljesen eltűnik, helyét a (halvány) világos jégkék veszi át. Ezt a Neocaridina színvariánst a legtöbbször – helytelenül – Blue Jelly garnélának nevezik.
A blue carbon rilik testén az áttetszö kék és a fekete szín váltakozik, változatos (gyakran pöttyös) mintát alkotva. Ha a kék szín teljesen hiányzik, akkor carbon rili variánsról beszélünk.
A legszebb példányok élénk, összefüggő narancs színezetben pompáznak. A „halványabb” példányok inkább sárgásak, a yellow variánsokkal könnyen összekeverhetőek.
Fotó: Steven Squid
A citromgarnélaként is emlegetett yellow fire szintén sakura. Teste teljes egészében „színezett”, nem jellemzők az áttetsző részek. A pigmentáltság természetesen itt is különböző fokú lehet, a halvány sárgától a telt citromsárgáig terjed. Nem összekeverendő a Yellow king-kong garnélával, ami már a caridinák közé sorolandó és teljesen más igényei vannak!
Fotó: Steven Squid
Természetesen a zöld „sem maradhat ki” a palettáról. Az igazán telt színű green jadék a kedvenceim közé tartoznak. A blue dream-hez hasonlóan, itt is gyakori, hogy (a zöld) több árnyalat(á)ban pompázik. Nevét a jáde féldrágakő jellegzetes zöld színéről kapta.
Fotó: Steven Squid
Csokoládébarna színvariáns. Több árnyalata létezik, az egészen feketéstől a világosabb tejcsokoládé színig.
Fotó: Igor Kanshyn
Az állat egész teljes testfelülete mély kék. Gyakran a sötétkék szín több változata is megfigyelhető az állat testén. Nagyon ritka a teljesen konstans, egységes színezet. A blue dream garnéla a blue carbon rilik olyan változata, ahol már nem – vagy maximum nagyon kis felületen – figyelhetünk meg áttetsző részt. A blue dream színezete lényegesen sötétebb, mint a full blue rilié.
Megjelenésük gyakorlatilag megegyezik a red rilikével, annyi különbséggel, hogy a farok és a fej rész sárgás-narancssárgás árnyalatú. Talán valamivel ritkábban fordul elő kereskedésekben, mint a red rili.
Sötét fekete variáns. Ezek közül a „magas fényű” példányok az igazán mutatósak. Az „átlagos” példányok inkább valamilyen közönséges bogárra hasonlítanak, emiatt inkább a színesebb változatokat kedvelik az akvaristák.
Az indiai mandulafa levele, amely népszerű a „garnélások” körében. Egyrészt a fent felsorolt előnyök miatt, másrészt – egyes kutatások szerint – a levél alkalmazása segít megelőzni az egyik leggyakoribb garnélabetegség, az ún. black-spot vagy fekete folt betegség kialakulását. Lehet benne valami, mivel Indiában a catappa levelet olyan komoly betegségekre és parazitákra is használják – a humán gyógyászatban – mint a lepra vagy a rüh.
Kiváló tápanyagforrás a garnéláknak, kitinváz erősítő hatása és vitamintartalma miatt.
Az ázsiai díszhaltenyésztők régóta használják ívató medencéikben, de Európában és az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb.
Szintén közkedvelt, nem egy, garnélatartásra specializálódott gyártó portfoliójában megtalálható.
Szintén jó alternatíva, nem csak a garnéláknak, de pl. a páncélosharcsáknak is. Vitaminokat és fontos ásványi anyagokat tartalmaz.