az algák elleni küzdelem gyakorlatilag el sem kell kezdődjön, kialakulásuk ugyanis közel 100%-ban megelőzhető! Jól hangzik, ugye?
Ha ismerjük a kiváltó okot, meg is tudjuk azt előzni! Ha megtesszük, nem csupán algamentesek lehetünk, hanem tettünk egy nagyon komoly lépést a kiváló vízminőség és egészséges akvárium egyensúly felé!
Egy kezdődő algásodás megállításához elengedhetetlen, hogy felismerjük, milyen algával is van dolgunk. Ha beazonosítottuk, az adott algafajta lehetséges kiváltó okai iránymutatók lesznek a probléma feltárásában.
Érdemes-e például az adott problémára algaevő brigádot (halak, garnélák) telepíteni, szükséges-e valamilyen vegyszeres kezelés vagy csupán az áramlást kell visszavegyük? Előre szaladok, a legritkább esetben kell a vegyszerekhez nyúlni, ez ugyanis igen drasztikus megoldás.
A fekete ecsetalga kis csomógban jelenik meg - legtöbbször - a dekorációs elemeken, keményebb levelű növényeken, illetve a technikai berendezéseken. Nevét az ecsetsörtére hasonlító megjelenésérő kapta. A kis ecsetcsomók körülbelül fél centiméteres magasságot érnek el és kimondottan kellemetlen látványt nyújtanak az akváriumban. Eltávolítása viszonylag nehéz, mivel erősen kapaszkodnak a csomók az adott felülethez. (A BBA rövidítés, ahogy a nemzetközi szakirodalomban említik az ecsetalgát, az angol Black Brush Algae kifejezésből jön.)
Kialakulásának lehetséges oka lehet a túl erős áramlás. Ezt mindig érdemes felülvizsgálni ha ecsetalga kezdeményt vélünk felfedezni akváriumunkban, hiszen lehet, hogy csupán a szűrő csapján kell egy kicsit zárni, és az algakezdeményt manuálisan eltávolítani a probléma megoldásához. További lehetséges ok, széndioxid beoldással üzemeltetett akváriumban a co2 szint ingadozása vagy alacsony szintje valamint az alacsony tápanyagellátás. Egy széndioxid beoldással nem rendelkező akváriumban gyakran az is segít, ha a vízcserét mindig pihentetett vízzel végezzük. A közvetlenül a csapból származó (nem pihentetett) víznek az oldott co2 tartalmát hasznosítani tudja az ecsetalga.Az algaevők nem igazán fogyasztják mivel gyakran kálcium épül az ecsetalga szálaiba. Egyedül bizonyos márnafajok (sziámi algázó - Crossocheilus siamensis) vagy az amano garnéla képes elfogyasztani, de legtöbbször ők is csak miután folyékony szénforrással kezeltük az adott területet. A folyékony szénforrás lokális adagolás hatására az ecsetalga csomók elpusztulnak, színük lilásra vagy vörösre változik. Ez a folyamat látható a mellékelt képen is. (A kép szerzője és tulajdonosa Sziládi László.)A legősibb fotoszintetizáló baktériumok nem tartoznak rendszertanilag az algák közé, azoknál primitívebb szervezetek, de gyakori, nem kívánt vendégek az (elhanyagolt) akváriumokban. Kékeszöld, nyálkás lepedéket képeznek - leggyakrabban - a talajon, illetve a talaj és az üveg (jellemzően a frontüveg) találkozásánál. Ha cyano lepedéket fedezel fel akváriumodban, mindenképpen beavatkozásra lesz szükség, mivel a cyanobaktériumok akár toxikusak is lehetnek.
Kialakulásuk gyakori oka a koszos talaj és/vagy szűrő. Ezesetben megoldást jelent egy alapos takarítás, a lepedék manuális eltávolítása. Szerencsére egy gumicső segítségével, a nyálka nagy része felporszívózható.Egyes fajtái nagyon alacsony, míg mások nagyon magas nitrátszintnél szaporodnak el. Cyano támadásnál érdemes rámérni az akváriumvíz nitrátszintjére.Súlyosabb esetben 3-4 napos black-out kúrára (az akvárium teljes elsötétítése, pl. egy vastag fekete pokróc segítségével. Black-out előtt végezz egy nagyobb vízcserét, illetve alapos takarítást, majd üzemeltess be egy oxigénporlasztót!) Legvégső esetben vegyszeres, antibiotikumos kezelés szükséges, ha a fent leírtak nem használnak. Ennek hátránya, hogy a hasznos baktérim kultúrát is érinti, ami más algák megjelenéséhez vezethet.A zöld pontalga apró foltokban jelentkezik az akvárium üvegen, a dekorációs elemeken, de jellemző a keményebb leveleken, lassú növekedésű növényeken (pl. Anubiasokon) is. Jelenléte nem jelenti azt, hogy az akvárium vize rossz minőségű lenne. Nem okoz nagy gondot, bár ha növekedésnek indul, összefüggő réteget alkothat, ami erősen tapad a felületre, ezért az algaevők hatástalanok ellene, de egy pengés kaparóval vagy kemény sörtéjű fogkefével könnyedén eltávolíthatjuk. Ha az anubiasokon (egyéb kisebb fényigényű növényeken) jelentkezik, megoldás lehet ha átültetjük, árnyékosabb helyre.
High-Tech akváriumokban főleg, a zöld pontalga jelenléte utalhat alacsony co2 vagy foszfát szintre. Ezeket tesztekkel ellenőrizhetjük. Elképzelhető az is, hogy túl hosszú a napi megvilágítási idő. Ezesetben ennek csökkentése segíthet visszaszorítani a pontalgát.Az induló akváriumok tipikus algája, ami az akvárium üvegen, a talajon és a növények levelein is megtapad. Ártalmatlan és viszonylag egyszerűen megszabadulhatunk tőle de tény, nem túl dekoratív. Két jellemző megjelenési formája van, a barna nyálkás lepedék, illetve az apróbb barna szálacskák. Amint beáll az akvárium egyensúlya, kialakul a megfelelő biológiai szűrés, a barna alga vissza kell húzódjon. Indításkor adagolj TF Starter batériumkultúrát minden nap, az első két hétben. Körülbelül három hét után - ha a vízértékek engedik - ammónia és nitritszint már minimális - betelepíthetők az algaevők (Otocinclus és/vagy ancistrus fajok) amik előszeretettel és gyorsan elfogyasztják a barna algákat.
Induláskor a magas szilikátszint is okozhatja a barna alga jelenlétét. Ha azonban hosszú távon is magas a víz szilikátszintje, akkor vagy a csapvízzel van baj, esetleg valamilyen magas szilikáttartalmú kő okozza. Ezellen gyakori vízcserével és speciális szűranyagokkal védekezhetünk. Ha tehát hosszú távon jelentkezik a barna alga probléma és egyéb tényező nem indokolja, érdemes szilikátszintet mérni az akváriumban.Egyéb ok a diatom megjelenésére az alacsony megvilágítás. Ez - értelemszerűen - egy rosszul megvilágított gyári akváriumszettben lehet jellemző, vagy ha túlságosan leárnyékolja valami az akváriumot, ez azonban ritka.A barna alga jelenlétét okozhatja továbbá oxigénhiányos környezet. Erre megoldás a felszín - intenzívebb - fodrozása vagy oxigén porlasztás.Nagyon vékony szálacskák, elágazások nélkül. A nagyon rövid szálaktól akár a 10-12 cm-es méretig előfordul. Leggyakoribb oka a megjelenésének a kiegyensúlyozatlan tápozás. Sokan a vas nagyobb mennyiségű jelenlétével (is) magyarázzák.
Gyakran a Rhizoclonium-mal (hajalgával) együtt jelenik meg. Manuálisan kell eltávolítsuk, de nem mindig egyszerű az apró szálakat összeszedni. Egy hurkapálcára csavarjuk fel az algaszálakat, majd végezzünk vízcserét.Gyakran az is segít, ha picit emeljük az áramlást, mert erősebb flow mellett nehezebben szaporodik. Az amano garnélák és az ezüst vagy sziámi fonalalgázók, valamint az Odessza díszmárnákk (Pethia padamya) segíthetnek a problémán.Szintén egy fonalas algatípus, mely erősen tapad a felülethez. Nyálkás tapintású, így kézzel nem tudjuk lecsipegetni, jobb ha egy fogkefével távolítjuk el az algaszálakat, majd egy gumicsővel felszívjuk. Az algaevők általában elfogyasztják, de ha a kiváltó okot nem szűntetjük meg, vissza fog térni. Általános gyógymód a rendszeres vízcsere, az ammónia minimális szinten tartása, a tápanyagok és a széndioxid (ha van) megfelelő mennyiségű adagolása. Gyorsan növő, úgynevezett stem növények telepítése is jót tesz, hiszen intenzív növekedésükkel elszívják a tápanyagokat az (fonalas) algák elől.
Bizonyos hosszúság alatt (kb. fél cm) az amano garnélákat is bevethetjük ellene. Az ennél hosszabb szálakat ritkábban fogyasztják.A növények levelein jelentkezik, összefüggő szőrréteget képez. Az alsó, öreg leveleken jellemző, normálisnak mondható. Az algaevők fogyasztják, de ha az alapproblémát nem szűntetjük meg, nem fogják győzni.
Low-tech akváriumban leggyakrabban tápanyaghiány áll a háttérben, míg high-tech medencékben az alacsony vagy fluktuáló széndioxid szinttel állhat összefüggésbe.Nem feltétlen jó megoldás, ha visszavágjuk a fertőzött növényt - főleg ha a felső, új leveleket nem érinti a probléma - mert a metszés után regenerálódnia kell a növénynek, ami akár fel is erősítheti az algát. Ha metszeni akarjuk, akkor az alsó, algás leveleket eltávolíthatjuk.Sűrű, vattaszerű alga, halványzöld (ritkábban szürkészöld) színben. Az elhanyagolt akvárium - vagy lokálisan egy-egy terület - egyik jellemző algája, de jelenlétét nem megfelelő (gyenge) áramlás is okozhatja. Széndioxid beoldással működő akváriumban a nem megfelelő CO2 szint is okozhatja, érdemes ezt is felülvizsgálni. A tápanyaghiány vagy éppen többlet, pedig gyakorlatilag az összes algatípus megjelenésére magyarázat lehet. Ha növényeinken hiánytüneteket tapasztalunk, a tápozási szisztémát is javítani kell.
A haj alga elszaporodása esetén alapos tisztítást, porszívózást és vízcserét kell végezni. A folyamatból ne maradjon ki maga a szűrő se! Az algaevők általában megeszik a Rhizoclonium-ot.Nevét a szarvasagancs szerű elágazásairól kapta. Színe a világosszürkétől a feketéig többféle lehet. A levélszéleken szeret leginkább megtapadni, manuális eltávolításuk nagyon nehéz, mivel erősen tapad a felülethez és nagyon csúszós szálai vannak. Elhanyagolt akváriumban, magas ammóniaszint mellett gyorsan szétterjed, de kiegyensúlyozatlan tápozás hatására vagy gyenge áramlás mellett is feltűnhet.
Érdemes valamilyen folyékony szénforrással (carbo) kezelni. Egy orvosi fecskendővel permetezzük le, közvetlen közelről. Ennek hatására az agancsalga elhal, ilyenkor gyakran lilás színt vesz fel. Ügyeljünk azonban, hogy akkor se léjük túl a gyári adagolás szerinti maximális mennyiséget, ha algaírtás céljából alkalmazzuk a carbot. Nem szabad továbbá közvetlenül a halakra, garnélákra locsolni a folyékony szénforrást. Ez akár az élőlény halálához is vezethet!